Sokáig fogunk emlékezni az idei gyermektáborra. Az történt ugyanis, hogy a táborszervezők, felügyelők által előkészített programon kívül egy titokzatos látogató közbeszólt, és eléggé képlékennyé változtatta az előre eltervezett dolgokat. Nem mutatkozott be, nem tudtuk, hogy honnan érkezett, nem ismertük szándékait, sőt arról sem tájékoztatott, hogy mikor és hova szeretne távozni. Munkájának eredményével viszont bőven szembesültünk. Ez utóbbiból következtettünk, hogy csakis a "vírus" gyűjtőnévvel ellátott kórokozók közé tartozhatott, abból a hitványabbik fajtából, amelyik átlagban 24 órára képes maga alá gyűrni áldozatait, azoknak elrabolni étvágyát, mosolyát, játékos kedvét, hogy csak az enyhébb tüneteket soroljam. Arra ugyan nem volt képes, hogy 49 résztvevőt egyszerre hatalmába kerítsen, de rendre szinte mindenkihez ellátogatott.
Ettől függetlenül, a lényeg nem maradt el. Ugyanis voltak ott nagyobb hősök is, mint ez a sunyi, hátulról alattomosan támadó, kedvünket szegő hívatlan vendég.
Ott voltak a bibliai hősök, akiknek a példája nagyon hatásos volt. Még akkor is, ha csak így utólag gondoljuk végig, hogy miért is volt szükség hősiességüket éppen most, éppen ebben a táborban felmutatni. Hát azért, mert Isten mindnyájunkat meg akart tanítani, s ennek érdekében éles csatározásba is beengedett, hogy hatalmát még valóságosabban megtapasztaljuk, s hogy hatalmában, erejében, megtartó kegyelmében bízva bármikor csatarendbe álljunk, s a legnagyobb Góliátok felett is győzedelmeskedjünk. S mert az életben nincsenek véletlenek, ezért nehézségeivel együtt Istennek köszönjük meg az idei tábor minden egyes leckéjét. Nem csak azt, hogy voltak hősök, hanem azt is, hogy van ellenség bőven, s milyen jó, hogy van, mert ellenkező esetben őket legyőző újabb hősökre már nem is számíthatnánk. Adja Isten, hogy hőstett hőstettet kövessen életünkben, s Krisztus oldalán harcolva sohasem a meghátrálás, hanem a hit emberei legyünk, hogy életet nyerjünk. (Zsid. 10, 39)
IDE kattintva tíz napon belül letölthető a táborban készült képanyag.
